• Kávéház Aurum

EX TEMPORE – dr. Sulyok Tamás

Frissítve: feb 18




Ex tempore címmel indított sorozatunkban ismert jogászokkal beszélgetünk három kérdésről.


Jogi tanulmányai során volt-e olyan meghatározó személy, esemény, amely/aki a mai napig emlékezetes az Ön számára, pozitív vagy negatív értelemben?


1975 és 1980 között voltam egyetemista, az egy egészen más világ volt. Amire abszolút pozitívumként emlékszem, hogy olyan professzoroktól tanulhattam, akik egész életemre meghatározták a joghoz való hozzáállásomat. Kemenes Béla, Pólay Elemér, Kovács István előadásai alatt még a légyzümmögést is hallani lehetett, és nem azért, mert szigorú emberek lettek volna, egyáltalán nem voltak azok, egyszerűen lenyűgözőek voltak. Vágytunk arra, hogy hallgathassuk őket, mint egy jó filmet vagy színházat. Nem kötelességből jártunk az előadásaikra, hanem mert kár lett volna kihagyni, mindent tudtak arról, amit tanítottak. Csodálatos dolog, ha egy fiatallal el tudják hitetni, hogy a jogtudománynak, a jognak van értelme, érdemes vele foglalkozni. Negatívumként azt éltem meg, leszámítva, hogy voltak a kor sajátosságai miatt olyan tantárgyak, amik senkit nem érdekeltek -tudományos szocializmus, politikai gazdaságtan- ,hogy a jogi egyetemeken erős fókuszban van a tételes jog oktatása. Ez sajnos azóta sem változott, pedig teljesen felesleges. Gondoljunk bele, hogy az 1980-ban datált diplomámmal mit tudnék a tételes jog területén ma varázsolni Magyarországon. Nyilvánvalóan semmit, még ha a rendszerváltást nem is vesszük számításba, hiszen a tételes jog amortizálódik, minél fejlettebb a digitális kultúra, annál gyorsabban. A jogi dogmatikára volna érdemes nagyobb súlyt helyezni, ahogy az angolszász jogi gondolkodású országokban oktatják az esetjogot.


Tulajdonképpen részben megválaszolta ezzel a második kérdést is, hogy változtatna-e valamit a magyarországi jogi oktatás anyagán, felépítésén. Kiegészítené valamivel?


– Nem volna elegáns, ha én adnék tanácsot azoknak, akik főfoglalkozású egyetemi oktatók, mert számomra ez mindig is másodfoglalkozás volt. Én csak a felhasználói oldalról tudok tanácsot adni, hogy egy számítógépes hasonlattal éljek. Felhasználói oldalról azt látom a fiatal jogászokon, hogy nagyon sokszor tanácstalanok, ami a mi generációnkra kevésbé volt jellemző. Tanácstalanok bizonyos jogi értékek, a saját jogi véleményük és annak megalapozottságának tekintetében, hiányzik belőlük a biztonság, az egészséges magabiztosság. Nem az én dolgom megmondani, hogy az egyetemi oktatás során ezeken miként lehetne változtatni, de abban biztos vagyok, hogy ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Úgy gondolom, hogy a felsőoktatásnak nem csak oktatási, hanem nevelési funkciója is van. Visszautalnék az említett professzoraimra, akik a mai napig eszembe jutnak, ha leírok vagy mondok valami jogi jellegű dolgot, hogy vajon Pólay Elemér vagy Kemenes Béla mit szólna ehhez. Minél több ilyen emberre lenne szükség az egyetemi oktatásban, mert nevelni csak példákkal lehet, és az ilyen példaképek tudnak biztonságot adni a jogászság számára. Ha kevés ilyen van, az sokakat elbizonytalanít, mert nem tudják, hogy kell művelni ezt a szakmát. Önmagában a megszerzett tudás is nagy kincs, de hogy hogyan tudok megjelenni ezzel a tudással akár a piacon, akár bárhol, az egy másik dolog, ahhoz kellenek olyan jogász egyéniségek, oktatóegyéniségek, akiket fel lehet tűzni a zászlóra. Mindenki döntse el, hogy jelenleg ilyen egyéniségből sok van, vagy kevés.


Mit üzenne a ma joghallgatóinak?


– Sok üzenet volt az eddig elmondottakban is, de talán még annyit, hogy jól gondolják meg, hogy ezt a szakmát választják-e, és ha igen, akkor tartsanak ki a döntésük mellett. Ez is, mint minden elkötelezettség az életben, nagyon sok nehézséggel jár, de ez ne keserítsen el senkit. Keressenek maguknak példákat, akiknek a jogászi munkáját követni tudják, és azt példaértékűnek tartják. Képezzék magukat állandóan, mert a mai világban csak úgy lehet a pályán maradni. Mindig legyenek nyitottak az új dolgokra és mindenféle gondolatra, akár politikai, akár jogi szinten, akár a társadalmi élet bármely szintjén. A nyitottság az, ami egy jogászt mindig kell, hogy jellemezzen, mert a jog aktuális társadalmi viszonyokat szabályoz, és ha nem vagyunk nyitottak ezekre a társadalmi viszonyokra, akkor a jogi tudásunk értéktelen marad, amit nem tudunk az emberek hasznára fordítani.

Dr. Sulyok Tamás 1980-ban szerzett jogi diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 2005 szeptembere óta meghívott előadóként alkotmányjogot tanít a Szegedi Tudományegyetem jogi karán. Az Országgyűlés 2016. november 22-én az Alkotmánybíróság elnökévé választotta.





76 megtekintés