Ex tempore címmel indított sorozatunkban ismert jogászokkal beszélgetünk három kérdésről. Elsőként dr. Orbán Balázzsal találkoztunk az Aurum Kávéházban.
– Jogi tanulmányai során volt-e olyan meghatározó személy, esemény, amely/aki a mai napig emlékezetes az Ön számára, pozitív vagy negatív értelemben?
– A pozitív élmények személyekhez kötődnek. Azokat a tanáraimat szerettem, akik meséltek, beszélgettek velünk, és nem pusztán a szakismeretek átadására és a gyakorlati feladatok megoldatására fókuszáltak. Az egyes csoport diákja voltam az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, így lehetőségem volt komoly professzorokat hallgatni kiscsoportos előadások formájában. Közülük nagy hatást tett rám Kukorelli István az alkotmányjog és Fazekas Mariann a közigazgatási jog területén, valamint Kisfaludi András, akitől polgári jogot tanultam. A későbbi korszakból pedig Stumpf István és Lánczi András nevét emelném ki. A negatív élmények pedig nem személyekhez, hanem vizsgákhoz kötődnek, de általában azzal voltak összefüggésben, hogy nem voltam kellően felkészült. Ez nagyon zavart, mert ha az ember fel van készülve, akkor nem a tanár irányítja a vizsgát, hanem a diák, ha viszont nincs, akkor a tanáron múlik a dolog végkimenetele. Olyan élmény nem ért az öt év alatt, hogy jogtalanul sikerült rosszul egy vizsga, ha ez történt, az az én felelősségem volt.
– Tapasztalatai alapján változtatna-e a jogi felsőoktatás anyagán, módszertanán?
– Hiányoltam a legtehetségesebb hallgatókkal való speciális foglalatoskodást. Egy tanáromtól hallottam, és megmaradt bennem, hogy a jó jogászt az átlagos jogásztól a jogfilozófia különbözteti meg. Ez persze nem csak a filozófiára igaz, a mondás lényege, hogy az igazán jók szélesebb perspektívában érdeklődnek a világ iránt, s ez sokkal több figyelmet, vitát, műhelymunkát igényel. Erre a tömegoktatás keretei között nem mindig jutott elég figyelem. Örülök annak, hogy ebből a felismerésből is táplálkozva valami elindult a magyar felsőoktatásban.
– Mit üzenne a ma joghallgatóinak?
– Szerintem érdemes céltudatosnak lenniük. Ez nehéz, mert amikor az ember fiatal, akkor bizonytalan, és ami még rosszabb, hogy ezt évekig könnyűszerrel meg is teheti, mert egyrészt a környezete visszaigazolja, hogy nem marad le semmiről, másrészt tényleg így van, ilyenkor még előttünk az élet. Aztán eljön az a pont, amikor az ember megtalálja az útját, és fordul a dolog: utólag sajnáljuk, hogy miért nem ismertük fel korábban, hogy mit szeretnénk csinálni. Hiszen ha egy-két évvel előbb elindul az ember egy irányba, akkor sokkal több tapasztalatot tud szerezni, tehát összességében ugyanannyi idősen sokkal előrébb fog tartani. Nem mindegy, hogy az utadat huszonkét évesen vagy huszonöt évesen találod meg, mert az három elvesztegetett év. Érdemes tehát minél előbb. Amint valami alakul az emberben, akkor abba az irányba lépni kell!
Dr. Orbán Balázs magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató, miniszterhelyettes, parlamenti és stratégiai államtitkár. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének és a Mathias Corvinus Collegium Alapítványnak az elnöke. 2004 és 2009 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán hallgatott jogot, summa cum laude minősítéssel diplomázott.
Comments